Miskolci Egyetem 2007/2008. tanév/Bodnár Ágnes
(kik sírjai domborultak?)
A késő császár- és a népvándorlás kori népek mindig is komoly fejtörést okoztak a régészeknek és történészeknek, hiszen sokuk nem hagyott ránk írásos emléket életükről, kultúrájukról.
Amit tudunk róluk az sokszor ellenségeik, mint ahogy a gepidáknál is a gótok krónikájából, írásaiból derül ki.1 Viszont ez is kétséges, hiszen a korabeli „ellenségek” nem mindig a leghitelesebb oldalukról tüntették fel a velük harcban álló népeket. Sokszor írásaikból inkább a hiedelmek és a rossz hírű legendák csengenek vissza, mintsem a tényleges múlt történései.2 Persze akadnak bizonyított források, amit a régészet alá tudott támasztani. Azonban sok esetben ezek a „bizonyítékok” is hiányosak köszönhetően a sírrablóknak, és a múlt porának, ami betakarja- talán örökre, talán csak a közeljövőig a régi népek, korok hagyatékát.
Sok más nép hagyott maga után mély nyomot, hiszen kőből épült templomaik, erődjeik, írásos emlékeik hűen megőrizték régi nagyságukat. A „folyton költözködő” népek azonban nem hagytak ránk olyan mennyiségű „időt álló” emléket, ami majdnem teljes képet adhatna róluk. Ezért ezen a területen a régészetben és a történelemben egyaránt nagy a homály.
Ez a homály minden egyes mozgásban lévő népre kiterjed, köztük a keleti germánokra is.
Dolgozatomban a kora népvándorlás kori régészeti kutatás egyik problémás területét kívánom felvázolni, ami konkrétan a korai gepidák 3.- 4. századi Kárpát- medencei megtelepedésére esik. Ez a korszak méltán vitatott területet hagyott maga után, hiszen olyan lelet együttesek kerültek elő, a Kárpát- medence északkeleti feléről, amik nem tisztán germán, ill. nem tisztán korai gepida eredetű emlékek, különböző arányban keveredik bennük szarmata, keleti- germán, gót és egyéb etnikum.3
Ez a felfedezés sok kérdést vet fel a kutatókban; a vegyes leletegyüttesek alapján milyen nép volt? Ha gepida, germán, vagy szarmata akkor milyen hatás érte a vitatott településeket? Ha vegyes etnikumról van szó, akkor honnan eredeztethetőek?
Ezzel kapcsolatosan három régészeti lelőhelyre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek alapján bemutatom és kielemzem magát a kérdéses területet. Ez a három lelőhely Tiszadob, Tiszakarád és Ártánd –temetők. Mindhárom lelőhelyen találtak gepida- általában véve germán, szarmata és a Csernyahov kultúrára utaló hatást. 4 Jelenleg, sokan a Marosszentanna- Csernyahov kultúra részeként tekintik a Tiszadob- Ártánd körként ismert lelethorizontot, amihez csatlakozott a tiszakarádi temető is.5 E- három temetőt fogom egymáshoz viszonyítani s próbálom megvizsgálni a kérdést az ártándi temetőt csak kis részben megemlítve, ugyanis nem véletlenül említik együtt ezeket a lelőhelyeket, ami azt jelenti, hogy közel azonos „problémával” van dolgunk mindhárom lelőhelyen. Dolgozatom kereteibe viszont nem férne most bele mindhárom temető részletes elemzése, s sajnos nem tudtam hozzájutni mindhárom temető sírlapjaihoz sem, ami szerintem sokkal lényegesebb adatokkal szolgálhatna a probléma megvizsgálásához, mint maga pusztán csak a leletanyag, hiszen a tájolás, a férfiak- nők- gyermekek aránya, a csontvázak pozíciója, a sír gödrök kiképzése sokkal egyértelműbbé tehetné, azt hogy valójával kikkel van dolgunk.
Munkámban igyekszek a lelőhelyek alapján esetleg egy „újabb választ” találni a kérdésekre, azonban csak akkor kaphatnánk tiszta képet az akkori helyzetről, ha pontosan ismernénk a korabeli népek temetkezési szokásait beleértve a vallást is.
Az alábbi sorokban, a teljes megoldás helyett, igyekszek inkább olyan gondolatokat felvetni, amik talán közelebb visznek a megoldáshoz, viszont nem oldják meg azt, hiszen ahhoz hogy megpróbáljam megoldani, egy sokkalta szélesebb területet kéne bejárnom, ami összefogóbb és részletesebb, mint a jelenleg tárgyalt téma. De most ezt nem tehetem meg, úgy gondolom viszont, hogy itt a vegyes etnikum népeinek kiléte megoldható és jobban valószínűsíthető, mint az ok, hogy miért lett vegyes.
A témakör körbejárásához nézzük elsőként azt, hogy kik voltak azok a jelentősebb tudósok, akik már körbejárták. A kutatástörténetem nem teljes, mivel úgy érzem érdemesebb azokat a régészeket megemlíteni, akik elsősorban a három temetőt tárták fel, hiszen a teljes kutatástörténet az valahol Csernyahovnál kezdődne és Marosszentannán keresztül a dolgozatomban tárgyalt temetőknél érne véget, és jelenleg nem ezt kívánnám írásomban részletbenyúlóan kiemelni.
1. Kutatástörténet
A temetők feltárásai több neves régészhez köthetőek, akik valóban komolyan foglalkoztak a témával;
A tiszadobi temetőt legelőször Gombás András tárta fel 1964-ben, majd Istvánovics Eszter vette át a temetőt. 1983-tól 1990ig ásta. Ő volt az, aki részletesebben foglalkozott és foglalkozik a leletek jellegével, és aki összehasonlította azokat a Marosszentanna- Csernyahov kultúrával.6
A tiszakarádi temető első kutatása viszont nem egy régész nevéhez fűződik, hanem egy helybéli lakoshoz Koncz Györgyhöz, aki megszállottja volt a népvándorlás kornak és talán lelkesebben vetette bele magát ebbe a tudományba, mint korának egyes szakemberei. A leletek egy részét a szölőalá forgatáskor vetette ki magából a föld a II. világháború előtt. Állítólag ekkor ezeket a csontdarabokat és ékszereket a helyi jegyző vette magához és megtiltotta a további kutatást. Az 50-es években viszont újból felszántották a területet, és újabb leletek kerültek felszínre, aki magához vette a leleteket nem más volt, mint Koncz György, aki ezután teljes hévvel vetette bele magát a kutatásba.
Lelkesedése a falut is maga mellé állította, erről egy 1954es újság cikk is beszámol. Koncz György próbálta felhívni a múzeumok és a kutatók figyelmét a leletekre, de nem igazán foglalkoztak vele. 1958-ban Kalicz Nándor tartott terepszemlét, de ő is csak azt állapította meg hogy a lelőhely rendben van és nincs veszélyben. Koncz György még kétszer értesítette a múzeumot, de azok nem reagáltak s a végén ő maga kezdett neki az ásatásnak, őt sírt ásott ki az általa megjelölt területen. A talált leletekből egy csontvázat, egy korongolt poharat és egy vaslándzsát vitt be a múzeumba a többit pedig visszatemette.
A kutatást innentől Kezdve Lovász Emese vette át, aki 1980 nyarán kezdte meg a feltárást és ő is adott ki erről egy részletesebb publikációt.7
Az ártándi temetőt szintén Istvánovics Eszter kutatta részletesebben M. Nepper Ibolyával és Mesterházy Károllyal közösen, publikációjukat 1996-ban jelentették meg.8
Ahhoz hogy a problémás lelőhelyek leletanyagait némileg felülvizsgálhassam, fontos hogy külön összefoglaljam a két jobban jellemző etnikum gepidák /keleti- germánok/ és a szarmaták történeti áttekintését, azért is mert a lelőhelyekkel kapcsolatban mindkettő nép jegyei erősen megtalálhatóak az anyagban.
Viszont megemlíteném azt is, hogy egyes kutatók szerint, akik Jordanes művét és más történeti forrásokat összeegyeztetve igyekeztek behatárolni a korai népek szálláshelyeit arra jutottak, hogy Dácia 291- re már a Tervingek kezében lehetett, ill. a vandálok különböző népcsoportjai már a 2. században elfoglalták a Kárpát- medence északkeleti részét. Ami azt jelenti, hogy a kérdéses temetőkben akár vandál keveredésű etnikumok is fellelhetőek.9
A keleti- germán eredetű gepida nép múltjáról csak homályos feljegyzéseink maradtak ránk. Ennek oka az, hogy a róluk szóló, valamilyen képet adó írásos emlékeket ellenségeik, a gótok és a langobárdok krónikáiban és a rómaiak forrásaiban találhatjuk meg. A gót nép egyébként közeli rokonságban állt a gepidákkal. S mint ahogy az ellenségeknél szokás –e két nép sem a legelőnyösebb oldaláról örökítette meg a gepidákat.10
A késő gót mondák szerint a gepidák neve a gót gepanta, azaz a lusta szóból következtethető. Természetesen ez az állítás inkább a népek közti ellentétre vall, mintsem a gepida népnév eredeti mivoltára. Ami valószínűbb, hogy maga a név, ahogy azt az angolszász gifdan, vagy a német geben szó is mutatja, bőkezűt, gazdagot, megajándékozottat jelenthetett egykoron. Az, hogy miből származott ez a név, mégsem tudjuk biztosan, mint ahogy azt sem, hogy honnan jöttek.11
A gót származású Jordanes püspök, aki a gótok történetét írta meg a 6. században Getica Című művének alapján a Gepidák ősi lakóhelye valahol a Vistula környékén lehetett.12 Viszont Bóna István szerint az író, annyi helyesírási hibát vétett a műben, hogy könnyen meglehet erős névtorzulással van dolgunk.13 Mindenestre eredeti szálláshelyük kiléte egy ideig biztosan homályban marad.
A gepidák a Kárpát- medence Északkeleti részébe 269 után érkeznek, Fastida királyuk vezetésével. A megjelenés pontos idejét itt is csak találgatni tudjuk. A korabeli források alapján a gepidák a Kárpát- medencét ideiglenes lakhelynek szerették volna, mégis itt ragadtak.14 Kezdetben, azért mert a kitörni készülő népet a gótok véres csatában verték meg, később pedig azért, mert fennhatóságukat sikerült kiterjeszteni az Alföldre is, ahol akkoriban a szarmaták éltek.15 A korabeli Kárpát- medence képe, tehát az alábbiak szerint alakult, mielőtt még a gepidák nem terjesztették ki a hatalmukat az Alföldre is.
A Gepida nép, mint már említettem az Északkeleti térségben foglalat helyet, ami valószínűleg a Felső- Tisza, egyesült Szamos és a Lápos völgyeit jelenthette16, a Nagyalföldön pedig a Szarmaták, akik Róma (Kárpát- medence nyugati felén volt a Birodalmuk) védelme alatt álltak, s ennek köszönhetően komoly sáncvonalat építettek (Csörsz- árok) ki az Alföldön. Ezt a sáncot a Gepidák csak a 378-as hadrianapolisi csata után tudják áttörni, mivel ez az esemény komolyan meggyengítette a római hatalmat. Persze nem csak –e két nép élt ekkor a Kárpátok övezte vidéken. Az északi részen a Kvádok, majd a Vandálok találtak maguknak szállást.17
A harmadik századra a Gepidáknak országukat a Körösig sikerült kiterjeszteniük. Idővel viszont Dél felé húzódtak a hun támadások miatt. Viszont ez sem menti meg őket attól, hogy kemény harcok árán végül megadják magukat és behódoljanak Thorismod osztrogót vazallus királynak a hunok parancsára, aki épp a gepidákkal folytatott küzdelmek során esik el az V. század elején.18
Később a győztes Hun Birodalom 424 körül a központját átteszi a Tiszántúlra, ezzel egy időre akadályozva a Gepidák terjeszkedését az Alföldre, viszont ők lesznek az egyedüli Kárpát- medencei nép, akik eredeti helyükön maradtak.19 A hun támadások alatt kerülhetett a híres szilágysomlyói gepidának mondott kincs is a föld alá.20 A többi nép a hun- gepida háborúskodások alatt elvándorolt, a szarmaták nagy része is elvándorolt a
Az a tény, hogy a gepidák mért maradhattak meg eredeti helyükön, arra következtet, hogy a Hunoknak szükségük volt rájuk.22 Erről a szükségességről Jordanes ír; „ itt volt a Gepidák megszámlálhatatlan seregeivel a nagy hírű király, Ardarik is, aki Attilához való nagy hűsége miatt ennek tanácskozásaiban is részt vett. Az éles elmével mérlegelő Attila ugyanis az összes főnökök közül őt és Valamert, az osztrogótok királyát szerette a legjobban. Mert valamer titoktartó volt, Ardarik pedig, mint mondtuk, hűsége és eszessége által emelkedett ki. Méltán is hihetett nekik akik rokonaik a vezegótok ellen készültek harcolni” 23
Ha hihetünk Jordanes írásának, akkor a gepidák komoly státuszra tettek szert a Hunok szemében, ami akár nagy hatással lehetett a későbbi terjeszkedésükre és életükre egyaránt. Természetesen a gepida történelemnek itt még nincs vége korántsem, hiszen a Gepidák nagy néppé növik ki magukat a Kárpát medencében az V. – VI. században. Megalapítják Gepidiát, Dacia központtal, egészen addig, amíg a Longobárdok le nem győzik őket, s később a Kárpát – medencében elterülő Birodalmuk végleg fel nem bomlik.24 Ennek részletezése viszont már a történelemre tartozik, annál is inkább, mert dolgozatomban kizárólag a III.- IV. századi korai Gepidákról esik szó.
3. Szarmaták története
A szarmata nép iráni eredetű népcsoport és lehetséges, hogy maga a Szarmata név is valójában egy összefoglaló nevet takar, amelyben több törzs pl. a szirákok, szarmaták, aoroszok, jazigok, roxolánok is beletartoztak.25 A Szarmata név eredete nem teljesen ismert, mondhatjuk úgy is, hogy a Gepidák név eredetéhez képest a szarmatákéról szinte semmit sem tudunk. A nép eredete is homályba vész, bár egy Fekete – tengeri felirat szerint a legendát Hérodotosz őrizte meg, aki szerint a szarmaták szkíta ifjak és amazonok házasságának „gyümölcsei”26.
Az, hogy a szarmaták eredeti Birodalma merre volt pontosan hasonlóan ismeretlen. Csak feltételezhetjük, hogy a 3. század feléig a Tanaisz (Don) mellett éltek.27 A dolgozat témájában viszont egyébként is a Kárpát – medencei beköltözésük és hatásuk lesz mérvadó, ezért tárgyalom a következőkben a Kárpát- medencei betelepedésüket.
A szarmaták mozgása már a Kre. I. század közepén megkezdődött és Strabón, a görög földrajztudós és író szerint már akkor megtelepedtek a Duna délre fekvő Trák területein és az Al- Duna szigeteken. Az, hogy a Kárpát- medencébe mikor költöztek be, a mai napig ismeretlen s csak antik források engednek következtetni arra, hogy valamikor az I. században vethették meg lábukat. Annyi viszont, bizonyos, hogy a Tisza menti területeket szállták meg28, ezt régészeti emlékekkel jól lehet rekonstruálni. A szarmaták ittléte alatt többször harcoltak, hol a Római Birodalom ellen, hol pedig vele együtt.29 Ezek az időszakok, hol békét, hol háborút eredményeztek. A 2. század végétől ismét békés időszak kezdődött, ezt jól tükrözi a szarmaták népességének hirtelen megnövekedése, ami azt jelentette, hogy a békeidőkben a néphez újabb szarmata törzsek csatlakoztak és települtek le.30 A békés időszak a 3.- 4. századra ért véget, amikor is Skandinávia és az Északi- tenger vidékéről Dél felé húzódó gótok sok néppel együtt a szarmatákat is mozgásra kényszeríthette, nem beszélve a szintén gót hatásra meginduló germánokról köztük a gepidákról. Ők végül Dacia vidékén (271-ben a Római Birodalom feladta a területet), a Kárpát- medence Keleti- Északkeleti felén telepedtek meg.31
A népmozgás hatására a szarmaták rövid időn belül idegen népek gyűrűje között találták magukat, hiszen a már említett népek mellett északon a vandálok és Quadok s keleten pedig a gótok csoportja zárta őket körül.32 Ekkor történt, hogy a szarmaták kikényszeríttették Rómától (hosszas harcok után, amiben Constantinus császártól végső vereséget szenvedtek a szarmaták királya Rausimodus is meghalt) a védelmet, aminek következménye az Alföldön végighúzódó kiépített sánc- rendszer a Csörsz- árok lett33 ( 1.-2. kép ).
Idővel viszont a szarmaták helyzete rosszabbodott, hiszen ahogy azt már a gepidák történetéről szóló részben is tárgyaltam, sikerült a gepidáknak a sáncot áttörni és ezzel megkezdődött a folyamatos előrenyomulás a részükről kiszorítva ezzel a szarmatákat. Ez a lépés és az akkoriban folyamatosan dúló hatalmi és területszerzési harcoknak köszönhetően a szarmaták nagy része elmenekült és felmorzsolódott. Viszont kis részük még az V. században is lakott a Kárpát- medencében, de lényegesen elenyésző létszámban.34
Ha hihetünk a korabeli forrásoknak és az abból kialakított eseményeknek, akkor a 3.- 4. század összességében egy igen mozgalmas időszak volt, amikor is népmozgások indultak meg s ez sokszor járt kisebb harcokkal, összecsapásokkal is. Az elemzés során ezt a tényt is figyelembe veszem.
A történelmi ismertetések, korántsem voltak részletesek, de itt is azokat a részleteket vettem figyelembe, ami segíthet a dolgozatomban tárgyalt témát kicsit kielemezni.
A továbbiakban a három temető régészeti kutatásai alapján felszínre került tárgyi, kulturális és temetkezési jellemzőit fogom ismertetni a teljesség igénye nélkül, csak a számomra lényegesnek talált jellemzőket kidomborítva és azokat összehasonlítva egymással, illetve Istvánovics Eszter kutatásai alapján belevéve a Marosszentanna- Csernyahov kultúra hasonló jellemzőit.
Ebben a fejezetben azon temetők leírásait szeretném ismertetni, amik fontos szerepet töltenek be a bevezetésben szereplő kérdéskörök tisztázására, esetleges megválaszolására.
4.1. A tiszadobi sírok
Istvánovics Eszter publikációjának alapján35
Tiszadob egy Szabolcs- Szamár- Bereg megyei település, a tárgyalt temető a település északkeleti határában helyezkedik el a környék legkiemelkedőbb pontján a Tisza egykori jobb- partján.
Itt talált későcsászárkori temetőt 1964-ben Gombás András és csapata, amit később Istvánovics Eszter is ásott. A temetőből 3 urna sír és 34 csontváz került elő, ezek fekvését több csoportra lehet osztani. -Istvánovics Eszter kettőre osztotta, de én az átláthatóság kedvéért többre osztom, amit az alábbiakban olvashatunk-
A sírok tájolásuk szerint (nem minden sírt sikerült pontosan betájolni) (rajzok a 6. képen):
D-É- i tájolású 10 sír
(8, 10, 11, 14, 16, 21, 28, 31, 34)
Dny- Ék- i tájolású 12 sír ( 2,5,6,19,25)
DK- ÉNy- i tájolású 1 sír ( 12)
A fenti sírok összességében tekinthetőek D-É tájolásúnak. Tiszakarádon szintén ilyesmi fordul elő.
Ny- K- i tájolású 5 sír (17, 22, 24, 36) - talán a kérdéses más etnikum volna?
ÉNy- Dk- i tájolású 1 db sír (33) Tiszakarádon is van precedens, amikor szintén ellentétesen temettek halottat, ez véleményem szerint összefüggésbe hozható valamely szokással:
Pl.; sok népnél sok vallásban jellemző, hogy a bűnösöket, vagy az olyanokat, akik valamiért nem kívánatosak voltak, máshogy temették, méghozzá úgy, hogy valamilyen módon nem adták meg neki a teljes végtisztességet, ezek bizonyos szinten a mai napig fennmaradtak a falusi népességnél is. De jó egyértelmű példaként felhozható az ókori civilizációkból Egyiptom, ahol a nem kívánatos halott kartusát kaparták ki szobrairól, szarkofágjáról.36
A 33.-as sír esetében egy gyermekről van szó, akit mellékletek nélkül temettek el, a sír egy másik sírra volt ráásva, méghozzá a 34. es sírra, ugyanígy találták meg a 23. felett a 24es sírt is. Ez a jelenség nem volt jellemző a szarmatákra a korszakban.
A sírok formája is különböző Istvánovics Eszter tanulmányában jól kivehető hogy az u. n teknős gödör37 és a benne található agyagmáz38, csak a Ny-K- i tájolású síroknál fordul elő, nem koporsós sírokról van szó. Ezek a sírtípusok is bizonyíthatják, hogy maga a temető vegyes etnikumú. Agyagmáz, pontosabban az agyaggal kitapasztott sírok a germánoknál is előfordultak.(Gepidák tört. És régészeti emlékei NET)
A Ny-K- i tájolású sírok melléklet nélküliek (kerámia, üveg, fegyver, kés, érem) csak a viselethez39 tartozó tárgyak kerültek elő, azok is elég szegényes mennyiségben. Tény viszont, hogy a sírok nagy része rabolt sajnos.
Többségük Dny- Ék és D-É–i tájolású, ez a sírok 67,6 % át jelenti. Ez a tájolás jellemző a szarmata sírokra. A Ny- K i tájolás is megfigyelhető náluk, de az sokkal ritkábban.
Ez az orientáció Pannónia Provincia területén a 4. század közepén jelenik meg és válik később uralkodóvá. Tehát az eltérő tájolás ennek is lehet a következménye, de ezt az elképzelést későbbiekben kívánom kifejteni.
Maguk a sírgödrök is eltérő formájúak, de sok sír épp a kiraboltsága miatt nem elemezhető a sírforma szempontjából sem, a sírok közti különbségek mégis jól kivehetőek.
A Ny- K i tájolású sírok hosszú, és keskeny alakúak, míg a Dny - Ék és a D-É i sírok nagyobbak és szélesek. Itt szeretném megjegyezni, hogy a széles sírok sokszor valószínűleg a mellékletek miatt kellettek, akár az is lehetséges, hogy a keskeny sírokban kevesebb volt a melléklet, ami szintén rámutathat, hogy a két típus vagy korban, vagy szokásban esetleg etnikumban elkülönült valamilyen szinten. Viszont a széles sírok jellemzőek a germánokra is. 40
Mivel a sírok nagy részét kirabolták ezért, kevés a pontos információ, de Istvánovics Eszter kiásott két olyan sírt, ami megítélése szerint biztosan nem rabolt, ezek a 34. és a 35. sírok, viszont ezek sem büszkélkednek gazdag lelettel.
Azonban nemcsak ezek a különbségek figyelhetőek meg, fontos kitérni arra az 5 sírra, ami koporsós temetkezésre utal. A 14. és a 23. -as sírokban találtak két végén behajlított kisméretű vas koporsókapcsokat. Ehhez hasonló darabokat még Gombás András talált a helyszínen szórvány leletként (feldúlt sír v.sz.). Hasonló kapcsok elég gyakoriak a késő szarmata alföldi anyagokban. Ezek tájolása D-É-i és a DNy –Ék- i tájolású csoporthoz tartozott. A koporsók elég nagyméretűek lehettek, lefelé szűkültek, felül kb. 80cm, alul kb. 60cm re szűkült. Edénymellékleteket a koporsókban helyezték el. (18. és 34.- es sír, ezekben fehér porszerű anyag, ami valószínű textilmaradvány, ebbe burkolhatták a halottat). A csontvázak helyzete is szintén különböző, több változat fordult elő, ezt főleg Gombás András feljegyzései alapján tudjuk.
A pozíció változatok a következők:
1. nyújtott testhelyzet, nyújtott lábak, nyújtott végtagok (a sírok többségénél) (5, 6, 8, 11, 14, 19, 33, 34, 35)
2. bal kéz a medencén (25, 28, 31)
A fent említett sírok D-É i tájolásúak, egy Ny-K –i fekvésű sírnál pedig a lábak keresztezték egymást.
A szteppei szarmatáknál előfordul, hogy a kezet szintén a medencénél találták meg és késő szarmata korszakban találtak olyan sírt, amiben a váz keresztbe tett lábakkal feküdt.41 Talán a kéztartásnak jelentése van, vagy pozíciót kíván mutatni?
Olyan csontvázat viszont még csak nagyon ritkán találtak- eddig- ahol a kezek a vállhoz lennének hajlítva. A keresztbetett láb is előfordul, de ez is elég ritka. Véleményem szerint a vallással hozható összefüggésbe érdemes lenne megvizsgálni más népek, kultúrák temetkezési szokásait, ahol fellelhető a testhelyzettel kapcsolatos szokás.
A sírokban talált tárgyak nagy részének csak hűlt helyét találták a régészek, hiszen a temető kirablása legalább 80% -os volt. Azért annyi lelet, akadt, ami alapján jól kimutatható ebben a tárgykörben is a differenciálódás;
Régészet..\01.jpg Eszter csoportosítása alapján munkámban is megtartom a két csoportba osztást:
Mellékletek (ide kerülnek a halott mellé, rítus céljából helyezett tárgyak PL. : kerámia, kés… stb.)
A mellékletek a Ny- K-i tájolású sírokból hiányoznak, persze sokat közre játszhatott a rablás is.
Az É-D i irányú sírokban a leggyakoribb melléklet az edény és a kés, koporsós síroknál ezeket a koporsóban helyezték el (19, 34 -es sír) Összességében 9 kerámiát találtak: ebből 2 római üvegpohár, és az agyag kerámiák közül 6 korongolt, 3 kézzel készített. Ezeket, a leleteket a láb mellett találták általában, viszont a 10 -es sír edénye a koponya felett helyezkedett el.
A kések nemtől függetlenül fordultak elő, jobb és baloldalon is egyaránt. Római ezüst dénárokat is találtak 6 sírban, olyan sírokban, ahol kés is volt. Ebből arra lehet következtetni, hogy azt a tarsolyt, amiben a pénz volt a késsel együtt az övre erősítve helyezték el, a tarsolyok nem tartalmaztak „pásztorkézségeket” (pl: csiholókő), ami elég jellemző volna a korszakra.
Fegyvereket összesen két sírban, két férfi mellett találtak a 1. és a 34es sírban. Az 1es sír olyannyira bolygatott volt, hogy nem lehet kielemezni, a 34es sírt pedig megrongálták: a pajzs deformálva, a kard kettétörve hevert a sírban. Valószínűleg a kardot a koporsóba tették a halott mellé, a pajzsot pedig annak tetejére állíthatták. Egyéb, a mindennapi élethez kapcsolódó melléklet volt még a csont tűtartó, amit a 11 és 28as sírokban találtak meg, pontos helye viszont nem ismert. Talán ezt is az övre akasztva hordták?
Az ékszerek kerültek elő a legmegrongáltabb és legcsekélyebb számban, hiszen a sírrablók ezeket, a tárgyakat emelték ki inkább, de azért a megmaradtak alapján is némileg lehetséges a temető anyagának rekonstrukciója.
A legtöbb ékszer mellékletet ( fibulák, gyűrűk, karperecek, csat, gyöngy, csüngő, fülbevaló) a 11. és a 18.as sírokban találtak, összességében ezekben a sírokban volt a legtöbb melléklet is. A 11es női sírban kés, fibula, gyöngy, 2 gyűrű. Csüngő, a 18 szintén női sírban pedig szintén találtak kést, 3 fibulát, gyöngyöt, 1 gyűrűt, 2 csüngőt és két fülbevalót is.
Konkrétabban jelenleg egy leletről tudok írni, egy ezüst fibuláról a 11. es sírból.
A félkorongos ezüstfibula leírását, magam próbálom preferálni: a félkorongos fejű fibula- rajz alapján- lemezes testű, a félkör alakú fejet középen egy, két oldalt két, két ezüstgomb díszíti, a kengyel tetőszerűen gerincelt, ívelt. A fibula lába- bár sérült, jól kivehetően rombusz alakú, kissé nyújtottabb rombusszal, mint pl. a tiszakarádi temetőből előkerült ezüst fibula.42
Ilyen lemezes fibulák a 4. század végén terjedtek el a gepida és a gót viseletben közel egy időben.43 Ez két dolgot jelenthet, vagy kereskedelemből származik a fibula, vagyis a gepidákkal kereskedtek, vagy germán jelleg is található volt a közösségben. Mindkét eset lehetséges, mivel ebben a leletegyüttesben megtalálhatóak a gepidákra jellemző leletek is és találtak két olyan sírt (35 és 36), amiből megállapították, hogy a gödör agyaggal volt kitapasztva valószínűleg. A két Ny-K i tájolású sír azért is lényeges, mert a gepidák is alkalmazták, bár náluk az 5. századig nem volt egységes tájolási rendszer a Felső Tisza vidékén sem. Viszont jellemző volt rájuk is a koporsós temetkezés44, erre utal a Ny- K i tájolás és az ezekben sírokban meglelt koporsóra utaló nyomok(14 ,18, 19, és 23,.33, 34) A sírok többségében viszont egyáltalán nem, vagy csak csekély mennyiségű leletanyag- köztük csupán egy-két db. ékszer került felszínre.
Az ékszerek pontos tárgyalására nemcsak azért nem térnék ki, mert jelenleg –még- nem áll rendelkezésemre ebből részletesebb leírás, hanem azért sem, mert véleményem szerint az ékszerek kérdése sokszor inkább a kereskedelemhez kötött, s ebből szerintem néha nehezebb megállapítani egy adott közösség etnikumát, mint a temetkezési szokásokból. A temető szorosan összefügg a vallási élettel, az pedig egy olyan – legalább közösségileg- egységes dolognak kell legyen, ami segíthet a meghatározásban, ezért gondolom úgy, hogy aprólékosabban a sírok tájolásával és a fekvési pozíciókkal érdemesebb foglalkozni, ezáltal egy lehetséges megoldást felkínálni.
De semmilyen elmélet nem zárható ki, az is nagyon elgondolkodtató, hogy nagyon sok a hasonlóság a Csernyahov kultúrával. Én személy szerint magát a Csernyahov kultúra jellemzőit vizsgálnám felül és hasonlítanám össze, viszont jelen esetben kevés ehhez a rendelkezésre álló adatom, mégis azért némileg össze tudom őket vetni, abból a kevés anyagból, amit találtam. A temetővel kapcsolatban említhetném még a három darab urnát, amit találtak, ez birituális temetkezésre vall, viszont ez csupán annyit jelent, hogy a csontvázas temetkezések mellett hamvasztottak is Az urnák technikailag biztosan beletartoznak a temetői képbe.
4.1. A tiszakarádi temető
Lovász Emese publikációja alapján45
A temető egy kis Bodrogközi falu tiszakarád határánál fekszik a Tiszacsermely felöli részen, az inasa nevezetű határrészen, a
Maga a temető egy homokos dombháton fekszik, amit egy holtág ölel körül. A temető teljes feltárását Lovász Emese vezette 1980-tól, 50 germán jellegű sírt talált meg.
A domb magasabb részein lévő sírokat, akárcsak Tiszadobon itt is megbolygatta a szántás. A sírok elhelyezkedése D- É i tájolású, kivéve a 24es sír, ami pont az ellentétje, fordított tájolású (É-D). Mellette is voltak leletek, amik beillettek a temető összképébe. Azt gondolom erről, hogy akárcsak a 33.as sírnál46.- valószínű ez valamiféle hiedelem, szokás lehetett. Az antropológiai jegyek alapján 23 férfi, 7 nő és 6 gyermek nyughelyét találták meg, 13 sír identitása bizonytalan.
Lovász Emese feltételezése szerint a temető legkorábbi része az É-K i rész, ahol viszont K-Nyugati irányú sírsorokat véltek felfedezni. Mivel itt is sok sír kiraboltak, ezért kevés lelet maradt meg, ahhoz képest, ami eredetileg volt, viszont a megmaradtakból a régészek arra következtettek, hogy egy fegyveres kis közösség nyughelyét tárták fel. Az edényeket nem vitték el a rablók, ezek anyaga és típusa segíthet a meghatározásban; többségük korongolt, de van korongolást utánzó kézzel formált is, gömbölyű, különböző szürke árnyalatos edények ezek. Két edényt a törésnél és az égetésnél keletkezett repedések mentén egy zsineggel vagy bőrdarabbal átfűztek, hogy, megerősítsék azt, ez a császárkori edényeknél nem ritka, nagy mennyiségben találtak ilyet, azt Alföldön. Találtak egy törött függőleges kannelírozással47 díszített edényt is, a temető korábbinak vélt területéről. Ez a díszítés jellemző a 4. századtól a Csernyahov kultúrára s a vele rokon magyar alföldi kerámiákon.
A temetőben fegyverek is előkerültek, a két vas pajzsdudor a hozzá tartozó jellegzetes germán pajzsfogókkal együtt egy –egy feldúlt sírban találták meg ezeket. Az egyik pajzsdudor majdnem pontos mása az újhartyáni ásatásokon került elő, Bóna István kutatása által 1961 ben .A pajzsdudor kúpját 16 hornyolat díszíti az újhartyáni 21el szemben. A 35ös sírban megtalált pajzsdudor mellet, előkerült szórványként egy lándzsahegy is. A másik pajzsdudort a 49.es sírban találták meg, szintén egy lándzsa társaságában, ami feltűnően nagyméretű volt, akárcsak a pajzs pajzsfogója (ez talán a tulajdonos alkati jellemzőire enged következtetni?).
A többi férfi sírban találtak még lándzsákat, és különböző elrozsdállt vasakat is, ami lehetséges, hogy egykoron pajzsfogók voltak. Ezzel kapcsolatban szeretném hozzáfűzni azt az észrevételemet, hogy a tiszadobi temetőkben is találtak „vasakat” ezeket nem tudták azonosítani, de lehetséges talán, hogy valójában azok is elrozsdállt fegyver darabok voltak. A sírlapon megnéztem a különbségeket és észrevettem, hogy a feltüntetett síroknál, a beazonosított sírok többségében ahol találtak vasat, azok férfi sírok voltak, 5 esetben férfi sírok, és egy esetben női sír a beazonosítottakból. Ha belevesszük a beazonosítatlan sírokat, akkor összesen 10 esetben találtunk ilyen sírokat, belevéve azt, hogy a feltárt 34 sírból 12 esetben az edényen kívül semmilyen leletet nem találtak meg, az edényeken kívül sok esetben még kerámia sem volt. S ha nem számoljuk bele a 12 „üresnek „mondható sírt, akkor azt kapjuk, hogy a fennmaradó 22 sírból, ahogy említettem 10 sírban találtak ilyen vasakat, és ebből 50% férfi, a másik öt pedig a beazonosítatlan sírok (!).
Ez alapján akár az is feltételezhető, hogy –hasonlóan a tiszakarádi átások alapján meghatározott közösséghez, akár itt is egy hasonló jellegű fegyveres közösség nyugodhatott, ha a beazonosítatlan csontvázakat férfinak vehetjük. Ehhez viszont részletesebb kutatást kellene alkalmazni. Érdemesebb lenne jobban megvizsgálni, hiszen sok esetben olyan sírokból kerültek elő ezek a vasak, amiknek nemét nem határozták meg, mert valószínű annyira megrongáltak voltak a sírok. De térjünk vissza a tiszakarádon talált leletekre;
A tiszakarádi temetők ékszerei a női sírok főleg gyöngyöket rejtettek magukban, amik igen változatos színűek és formájúak (üveggyöngyök, hasábos, csiszolt karneol és berakásos pasztagyöngyök) Ezek alapján sok esetben sikerült a díszes női viseletet rekonstruálni. Ezek mellett találtak még bokafüzért kalcedonból és hegyikristály és borostyán gyöngyöket is, amik valószínűleg felvarrt gyöngyök lehettek. Természetesen találtak fibulákat is, amelyek a népvándorlás kori népek jellegzetes darabjai, például az itt megtalált lemezes ezüst fibula, ami tipológiai hasonlóságokat mutat a Tiszadobi fentebb tárgyalt fibulával( 4. kép), itt azonban egyetlen fibulagomb található középen, amíg a tiszadobin gyakorlatilag körben a félkörív mentén vannak gombok.48 Ez a fibula szintén rombusz alakú lábbal rendelkezik, viszont a rombusz itt tömzsibb és lekerekített.
A régésznő párhuzamként a marosszentannai fibulákat említi meg. Szintén marosszentannai (36. sír) párhuzam figyelhető meg a megtalált ezüstszegecses bronzcsaton, ami valószínűleg a tarsoly csatja lehetett. Erre a korszakra ugyancsak jellemzőek voltak a csontfésűk, amiből egyetlen egy darabot találtak itt, az is egyszerű díszítetlen púpos hátú csontfésű volt. Ez szintén gepida jellemző.49 Tiszadobon nem találtak egyetlen fésűt sem.
Visszatérve a leletekre Lovász Emese nem csak az imént felsorolt leletekben talált párhuzamokat a Marosszentannaival, hanem pl. egy négyzet alakú hurkos fülű ezüstmedalion párhuzamát is megtalálta a Csernyahovnak mondott lelőhelyen. A temetőben többek között torzított koponyájú csontvázakat is találtak, de ezt nem részletezem, és nem kívánok párhuzamot keresni, hiszen ez a szokás elég sokrétűen elterjedt a korabeli időkben.
Jelen esetben, csak azokat a lelet anyagokat említettem itt is, amit fontosnak találok, ahhoz, hogy valamilyen álláspontra juthassak a kérdéses területekkel kapcsolatban.
Lovász Emese publikációjában a temető germán temetőként szerepel, Istvánovics Eszter viszont összevetve a tiszadobival sok hasonlóságot talált a kettő közt.50
4.3. Röviden az ártándi temetőről
In. Gyulai katalógusok 7.51
Szeretném még megemlíteni a harmadik lelőhelyet is az ártándi temetőt, amiről már jóval szólnék, mint az előző kettőről, hiszen a részletes leírás szükségtelen, mivel mind három esetben majdnem azonos képet kapunk, ami azt jelenti, hogy valószínűleg mindhárom etnikum erősen kevert volt, és valamilyen együttélés jöhet szóba.
A Hajdú- Bihari megyében tálható község két Dombján találtak germánnak meghatározott temetőt a Kis- és Nagy farkas dombon. Területileg a hely a Bihari –síkságon fekszik, a temetők, mint a másik kettőnél dombságon fekszenek. Sok és sokféle leletet találtak meg, köztük gyöngyöket, melyeknek különféle anyaguk volt (paszta, üveggyöngyök, a legkülönfélébb formákban, ami csavart, hasábolt, sokszínű gyöngyöket jelent), keramikák ( fekete színű, füles, simított hasú-murgai52 típusú, cikk cakk vonallal díszített korsó, téglaszínű gömbölyded, vékonyfalú csuprok, és talpas edények) viseleti tárgyaknál pedig állatfejes bronz csat, szegecsek, fibulák voltak jellemzőek. A temetőt itt is, ahogy már volt róla szó a Marosszentannai- Csernyahov kultúrához hasonlítják.
Végül szeretnék szót ejteni Istvánovics Eszter összehasonlításáról a Marosszentannai- Csernyahov kultúra és a tiszadobi temetővel kapcsolatban.53
A marosszentannai –Csernyahov kultúra óriási lelethorizontot tesz ki, mintegy 3000 telep és több mint 300 temető áll a kutatók rendelkezésére. A kultúra a 2. század végén és a 3. század elején az Alsó- Középső Dnyeszter vidékén kezdődött kialakulni, a kultúra egészen az 5. század végéig mutatható ki.(7. kép) Azok a kutatók, akik az ebbe a körbe tartozó lelőhelyek vizsgálták jobban kitértek a hasonlóságokra és kevésbé a különbségekre, Istvánovics Eszter viszont jól figyelembe vette a különbségeket is. Ez a megfigyelés szerintem sokat jelenthet. Nézzük tehát a hasonlóságokat;
Hasonlóságok:
- Összességében a rítus és a leltek hasonlóságot mutatnak a kultúrával
- ebben a kultúrában is megfigyeltek egymásra temetést, bár én úgy gondolom, hogy ez nem lehet nagyon mérvadó, hiszen nem tudhatjuk, hogy ezek a viszonylag ritkának számító esetek miért következtek be. Sok oka lehet ennek, többek között maga a temető adottságai, de nem zárható ki a véletlen esete is, ha számba vesszük, hogy egy gondozatlan sír gyakorlatilag rövid időn belül szó szerint „egyenlővé válhat” a földdel.
- A marosszentannai- Csernyahov kultúrában is elég különböző tájolású sírokra bukkanhatunk (D- É, Ny-K, É-Déli tájolásúak), de legjellemzőbb mégis az É-D i orientáció.
- A kultúra sírjait ugyancsak kirabolták még abban a korszakban, hiszen tudatos ráásásokat vehetünk észre. Ez Istvánovics Eszter szerint arra enged következtetni, hogy a korszakban kialakulhatott egy előkelő tehetősebb réteg.
- A sírok itt is sokszor melléklet nélküliek
- Akárcsak Tiszadobon itt is a Ny-K i tájolású sírok gödre kisebb, mint a gazdagabb mellékletekkel rendelkező É-délieké. Ez, akár szimplán azt is jelenthetné, hogy a gazdag mellékleteknek pontosan a praktikusság és helyszükség miatt kellett nagyobb gödör nem beszélve arról, ami általánosan minden kultúrában jellemző, hogy a gazdagabb, magasabb státusú egyéneknek mindenből tágas és kényelmes jár. Így a sírokból is.
- Az ovális vájatú sírokat a Csernyahov kultúrában is felfedezhetőek, és ott a szarmata rítussal hozzák kapcsolatba, a jelenlétük a Fekete- tenger környékén sűrűsödik.
- Tiszadobon találtak olyan csont tűtartót, ami marosszentannai- Csernyahov kultúrára jellemző
- A tiszadobi temető és a kultúra esetében is birituális temetkezésről beszélhetünk
- Az urnás sírok maradványai több vonásban egyeznek a Marosszentannaival
Különbségek:
-Tiszadobon elég jellemző a koporsós temetkezés, a kultúráról ezt nem mondhatjuk így el, csak nagyon ritkán voltak erre utaló nyomok. – de ez talán a már említett alföldi szarmaták hatása lehet, ahol jellemző volt ez a szokás54 Ugyanakkor a germánokra is jellemzőnek mondható, viszont maga a koporsó kapcsok formája alföldi- szarmata eredetre utal.
- Halottaikat nyújtott karokkal és lábakkal helyezték nyugalomra, ettől eltérő eset sokkalta kevesebb, mint a tiszadobi temetőben, ahol jellemző ez a testhelyzet, viszont több esetben vannak ettől eltérőek is 55.
Végül szeretném megjegyezni azt a tényt, hogy a tiszadobi és a tiszakarádi temetőkben a férfi sírok a temető déli részén foglaltak helyet 56, ami azt jelenti meglátásom szerint, hogy a temetkezési szokások meghatároztak egyfajta temetési rendet. Ennek figyelembevétele segítene kikövetkeztetni a temetkezési szokásukat.
5. Kutatásom eredménye
Dolgozatom írása közben több dolog is felkeltette az érdeklődésemet a lelőhelyekkel és általában véve magával a Csernyahov kultúrával kapcsolatban. Megnéztem térképen a három temető és a Marosszentannai- Csernyahov kultúra helyét és furcsálltam azt, hogy meglehetősen távol találhatóak egymástól ezek a lelőhelyek.
Ezt természetesnek lehet venni Marosszentanna esetében, viszont a tiszamenti települések sincsenek olyan közelségben egymáshoz, hogy azt mondhatnánk, ezek biztosan összetartoznak. Persze lehetséges, hogy összetartoznak.
Dolgozatom elején említettem hogy nem megoldani kívánom ezt a „rejtélyt”, hiszen nem én vagyok az, aki több éven keresztül ezt a témát vizsgálta. Arra szeretnék kitéri inkább, hogy személy szerint bennem milyen gondolatokat vetett fel ez a téma:
Mint ahogy írtam szokatlanul távolinak találtam a Felső- Tisza vidékét Csernyahovtól és egyáltalán a behatárolt csernyahovi elterjedés határait a három általam említett lelőhelytől, ráadásul úgy, hogy a két terület közti részen nem említettek hasonló lelőhelyeket, de lehetséges, hogy az én megfigyeléseim voltak pontatlanok.
Az is lehetséges, sőt valószínű, hogy sok a még fel nem tárt lelőhely ebben a „kategóriában”. Valójában, ami inkább elkezdett foglalkoztatni, az nem is az etnikai összetétel. Hiszen tudvalévő, hogy nemcsak szarmata, gepida, gót, hanem vandál jegyeket is vélnek felfedezni. Ráadásul, ahogy Istvánovics Eszter is közölte, a lelőhelyek közti különbségekre nem tértek ki. Szerintem ez fontos pont lenne, hiszen ebből lehetne kikeresni egy olyan fő „érvonalat” ami segíthetne a meghatározásban. Tény hogy a leletösszetétel változó, van ahol a szarmata jellegű leletek, és nyomok vannak többségben (Tiszadob), van ahol a germán nyomok dominálnak (Tiszakarád).57
Ennek többféle oka is lehet. Azt gondolom, hogy ahhoz hogy valamelyest a régészet előrehaladhasson ebben a kérdésben, mindenféleképpen előre helyezném a temetkezési szokásokat; a tájolást, a gödrök formáját..stb. Méghozzá azért, mert a vallás nagyon nehezen változik meg minden etnikumnál, főleg a temetés. Egy ékszert meglehet vásárolni, és divatként elterjedhet egy adott változat, de a temetés az egy olyan dolog, ami szorosan összefügg a hiedelmekkel és a kultusszal, és ez mind az adott nép egyedi sajátossága.
Érdemes lenne szorosabban bevonni az etnográfiát ebbe a kérdésbe, hiszen léteznek a mai napig olyan szokások, amik sokkalta korábbra nyúlnak vissza, mint azt gondolnánk.58 Gondolok itt a sírok pozíciójára, pontosabban arra, hogy miért temették egyes halottjaikat eltérő pozícióba, és néha eltérő tájolásban. Ezek alapján én is azt állítom, hogy valóban vegyes etnikumú közösségekről van szó.
Viszont az etnikai keveredés egy olyan gondolatot is felvetett bennem, hogy esetleg nem külön kultúráról van szó, mint Marosszentanna- Csernyahov kultúra, hanem egy kényszeres „összeköltözésről” ami azért történt meg, mert épp egy adott csata elől menekültek a korábban a „háborús” helyen lakók, s a zavargások végeztével megmaradtak egy közösségben, vagy épp a zavargások tartottak több ideig. Esetleg épp a népvándorlás „bolygatta” össze ezeket az etnikumokat egy közösséggé, egymástól teljesen függetlenül, vagy esetleg más oka volt.
Érdemes lenne számba venni ezzel kapcsolatban az akkor lezajlott csatákat és megpróbálni lokalizálni azokat, bár tudom hogy erre kevés forrás áll rendelkezésre. Azért kellene gondolnunk erre is, mert a leletanyag egyrészt temetőnként változó arányban tartalmaz germán, szarmata és egyéb eredetű jellemvonásokat, ugyanakkor, –főleg a tiszadobi sírok esetében - látványosan két különböző temetési rítus található. Nem beszélve arról, hogy a leletek szegényesek. Ez a feltevés természetesen sem nem bizonyítható, de akár cáfolatlan is lehet, hiszen a sírok nagy része rabolt és megrongált, a temetők nagy részét megbolygatták, ráadásul a hozzá tartozó település még nem került elő tudomásom szerint.
Pontosabb képet, mindenféleképpen akkor lehetne adni, ha a szántás által megbolygatott sírokból is összeszednék a szórvány leleteket, és részletesebben feltérképeznék a tárgyalt temetők területét, ebből lehetne következtetni, hogy mekkora közösséggel van dolgunk.
Fontos lenne a lelőhelyek részletesebb természetföldrajzi feltérképezése is, mert kimutathatná, hogy a táj jellege mit nyújthatott az ott élő közösségnek; földművelést, kereskedelmet esetleg védelmet, vagy mindhármat?
Aztán a kutatásokkal kapcsolatban bátorkodnám kijelenteni, hogy ilyen esetekben néha még a pszichológia és szociológia bevonása sem lehetne hátrány, ugyanis sokat megtudhatnánk az emberi gondolkodásról, arról, hogy maga az ember hogy viszonyul és hogy viszonyult a vallásához, mennyire volt benne ez erős, és milyen hatásokkal bírt ez a környezetére, a mindennapi életére? Vagy akár hogy viszonyult két különböző hittel bíró egyén egymáshoz? Vagy milyen sajátosságokkal bírhat két különböző etnikumú embercsoport együttélése? Ezekre a kérdésekre nem mindig ad pontos információt egy kibontott sír, viszont ha egy témát több tudományág közösen vizsgál, talán teljesebb képet kaphatnánk a múlt embereiről.
6. Összefoglalás
A dolgozatomban említett három temető különböző arányban tartalmaz eltérő etnikumra utaló leletanyagot, de mérvadóbb a különböző tájolással rendelkező sírok és maga a régészetileg feltárható rítus. A három lelőhelyet sokan a Csernyahov- Marosszentanna kultúrához kapcsolják, ami véleményem szerint közel sem lehet 100% ig biztos.
Az én elképzelésem szerint az is előfordulhat, hogy csupán egy „kényszerű” etnikai együttélésről van szó, az egész „kultúra” esetében, amit – ha ez így volna- túlzás lenne kultúra néven emlegetni. Az is könnyen előfordulhat, hogy ezek a vegyes „összeköltözések” egymástól függetlenek.
Talán a népvándorlás, talán a belharcok következtében menekülő közösségek által össze több etnikumból és maga az élet kényszeríthette őket egy tovább élésre, egy olyan helyen ahová már nem ért el a csaták zaja.
Számomra érdekes a makacs ragaszkodás a temetkezési szokásokhoz és az egyedi leletanyagokhoz, amik arra is utalhatnak, hogy az adott etnikumok nem sokáig éltek egymás mellett. Méghozzá azért, mert ha egy nép együtt él egy kis közösségben, annak előbb utóbb sőt sokszor rövid időn belül asszimilációs hatása lesz, pontosabban egy két generáció után már eldől, hogy melyik etnikum válik dominánssá, és ezáltal könnyen kiveszik a közösségből az egyik fél által hozott szokás jó része. Épp ezért kéne bevonni a pszichológiát, az etnográfiát és természetesen az antropológiát is sokkalta nagyobb erővel, mint eddig, főleg egy ilyen jellegű témába.
A dolgozatom során kihagytam azt a mai állítást, miszerint erősen germán hatás alatt álló szarmata közösségekről, van szó.59 S a mai állás szerint ez jelenleg csak a tiszakarádi temetőnél található meg. Tiszadobot, jelenleg szintén szarmatának tartják60, és ha ezt kizárjuk, akkor gyakorlatilag csak egyetlen lelőhelyet ismerhetünk, ami germán –szarmata.
Úgy érzem, hogy ezt a kérdést miszerint germán hatás alatt állóan, vagy kultúrához köthetően alakult- e ki, valójában csak akkor tudnánk valamelyest pontosítani, ha épp az északkeleti részen találnánk több települést, vagy temetőt.
Ahhoz viszont sokat kell még ásni, s amíg nem áll az északkeleti régióról rendelkezésünkre valóban egy területileg is átfogóbb lelethorizont, addig maradnak a találgatások, és elméletek, ami persze nem csak ezen a területen van így. A múltat már visszahozni nem lehet, hacsak nem találnak fel valami időgépet, de addig nem marad más, mint a megmaradt csontok, tárgyak, írott anyagok és az ember képzelete. Addig, muszáj „ennyivel” beérnünk.
Jegyzetek
[1]BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 52.
[2]BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 52.
3 HAVASSY 1999. 20
4 HAVASSY 1999. 20
5 ISTVÁNOVICS 1991. 32
6 ISTVÁNOVICS 1991. 41
7 LOVÁSZ 1986
8 Az Ártándra vonatkozó adatok a Gyulai katalógusok 7. ben találhatóak, főleg a leletanyagból van publikálva- megtalálható a Gyulai katalógusok 7 képjegyzékében
9 HAVASSY 1999. 17
10 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 52
11 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 52
12 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 4.1 (cd változat)
13 BÓNA 2003
14 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 52
15 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 53
16 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 53
17 GYÖRFFY-HANÁK-MAKKAI-MÓCSY „kerekasztal beszélgetés”
Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
18 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 56
19 HAVASSY 1999. 20
20 KÖPECZI-MAKKAI-MÓCSY-SZÁSZ-BARTA 1986 I./II. 3.
21 Ö. KOVÁCS- SZAKÁL 2002
22 HAVASSY 1999. 20-21
23 HAVASSY 1999. 21
24 HAVASSY 1999. 24
25 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 3.1 (cd változat)
26 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 3.1 (cd változat)
27 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 3.1 (cd változat)
28 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 3.1 (cd változat)
29 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 3.1 (cd változat)
30 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 3.1 (cd változat)
31 HAVASSY 1999. 17
32 GYÖRFFY-HANÁK-MAKKAI-MÓCSY „kerekasztal beszélgetés”
Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
33 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 3.1 (cd változat)
34 Lásd a 4. oldalon
35 ISTVÁNOVICS 1991
36 PAUL JONHSON – az ősi Egyiptom civilizációja 199-200
39 ez alatt fibulákat, gyöngyöket, övvereteket, csatokat stb. kell érteni
40 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 61
41 ISTVÁNOVICS 1991. 37
42 LOVÁSZ 1986. 12
43 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 71
44 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 61
45 LOVÁSZ 1981es publikációja alapján
46 ISTVÁNOVICS 1991. 32
47 függőleges nyomott „csíkozás”
48 ISTVÁNOVICS 1991. 49
49 BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993. 75-76
50 ISTVÁNOVICS 1991.
51 Az Ártándra vonatkozó adatok a Gyulai katalógusok 7. ben találhatóak, főleg a leletanyagból van publikálva- megtalálható a Gyulai katalógusok 7. képjegyzékében
52 „perem alatti párnatagból induló fülű, besímított díszű” edények - BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH 1993.
53 ISTVÁNOVICS 1991. 41
54 KIS-LABÁDI-VÖRÖS 2000. 3.1 (cd változat)
55 Lásd a 8. oldalon
56 ISTVÁNOVICS 1991. 36
57 ISTVÁNOVICS
58 KISZELY 1969 71. kép 336. oldal után- ma is csinálnak koponya torzításokat
59 ISTVÁNOVICS Eszter írása az OTKA- hoz ebből a II. fejezet
60 VISY-NAGY 2003. IX. 2
- HAVASSY = Havassy Péter szerk.; A gepidák (kora középkori germán királyság az Alföldön) In: Gyulai Katalógusok 7 Gyula, 1999
- BÓNA-CSEH-NAGY-TOMKA-TÓTH= Bóna István,Cseh János, Nagy Margit, Tomka Péter, Tóth Ágnes: Hunok- Gepidák- Langobárdok, összeállította: Bóna István, Magyar őstörténeti könyvtár, Szeged 1993
- LOVÁSZ= Lovász Emese: A tiszakarádi germán temetőről, In: régészeti kutatások Északkelet- Magyarországon. HOM Közlemény. 24. Miskolc 1986. 10- 14
- ISTVÁNOVICS= Istvánovics Eszter: Adatok a Felső- Tisza vidék 4.- 5. századi történetéhez a tiszadobi temető alapján In: MFMÉ 1991
- KÖPECZI-MAKKAI-MÓCSY-SZÁSZ-BARTA = Köpeczi béla, : Makkai László, Mócsy András, Száz Zoltán, Barta Gábor szerk. : Erdély története In: II. kötet Bp. 1986
- KIS-LABÁDI-VÖRÖS= Kis- Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella szerk. : Szenes helyismereti kézkönyve In régészet, Szentes 2000(cd változat) elérhetőség: http://www.szentesinfo.hu/cd/helyismeret/regeszet/
- Ö. KOVÁCS- SZAKÁL= Ö. Kovács József, Szakál Aurél szerk.: Kiskunhalas története 1. In: 4. Kiskunhalas, 2002 elérhetőség: http://www.halas.hu/kiskunhalas/tort1/
- VISY-NAGY= Visy Zsolt, Nagy Mihály szerk. : Magyar Régészet az ezredfordulón In IX. fejezet. Budapest 2003
- GYÖRFFY-HANÁK-MAKKAI-MÓCSY= Györffy György, Hanák Péter, Makkai László, Mócsy András „kerekasztal beszélgetése”- A Kárpát-medence népei a honfoglalás elõtt. Elérhetőség: Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b1001/79-01-13Kozosdolgaink.html)
- KISZELY= Kiszely István: Sírok, csontok, emberek Bp. 1969
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése